Sokszor tesszuk fel magunknak a kerdest, hogy mi a helyes ut, mi a helyes dontes, ezek vajon kesobb mekkora hatassal lesznek az eletunkre, egyaltalan van olyan, hogy jo illetve rossz dontes... Legtobb esetben ezekre a kerdesekre nem kapunk valaszt, barmennyire kemenyen is probalunk minel kedvezobb valaszra lelni. Rengeteg mindent ateltem az elmult egy evben, rengeteg embert ismertem meg, egy teljesen mas kulturaban elhettem a mindennapjaimat egy igazan rendes csaladnal, ugy erzem mindenem megvan, sok mindent mar lattam. Mikor haza erkeztem, rengeteg uj tervem volt, ezek tobbsege itthon, az en kicsi orszagomban. Azonban 2 honapnyi itthon toltott ido alatt ra kellett jonnom ket dologra is. Az elso, ami igazan elszomorit, es amit nem hittem el senkinek, sajnos tul sok lehetoseg nincs mar ebben az orszagban.
Sokan azt mondjak, hogy en erettsegi utan a konnyebbik utat valasztottam, egyfajta meghatralas volt, nem tanultam itthon tovabb, nem ezt az utat valasztottam, akkor ennel sokkal tobbre vagytam. A masodik dolog, amire rajottem, hogy en ahhoz, hogy itthon eljek, es tervezzem a jovomet, ahhoz en mar tul sokat eltem meg, tul sokat lattam, tul sok jo, jobb tapasztalatot kellett a sajat boromon is ereznem, mar nem vagyok kepes arra, hogy itt maradjak hosszabb tavon. Ezert elkezdett bennem felszinre torni minden, ami azota, hogy ujra itthon vagyok hianyzik, a gyerekek, a szabadsag egy egesz mas fajtaja, es az egesz eleterzes, ami korulvesz ha te vagy a kulonleges valahol. Uj tervek kezdtek foglalkoztatni, amik altalaban kulfoldre szolitananak, szivesen lennek nyaron animator egy hotelben, Egyiptom gyonyoru lehet, de elmennek legiutaskiseronek is, illetve idegenvezetonek is. De en ezeknel is sokkal tobbre vagyom, magam elott kell tartanom, hogy igenis mindamellett, hogy fiatal vagyok, a jovomet tervezni, elkezdeni, megalapozni most kell, es ehhez a legjobb modszer ha vilagot is akarok latni, fel is akarok noni de nem is, es meg penzt is kereshetek, hat au-pair leszek ujra, de most nem megyek olyan messzire, csak ide a "szomszedba", Angliaig.
A boldogsagomat keresni indulok, megszeretnem talalni vegre, amit keresek mar nagyon reg, de meg magam sem tudom mit is keresek valojaban. Amig most itthon vagyok feltoltodok, ujra onmagam lehetek, azok kozott akiket szeretek, es akik viszont szeretnek. Amint lehet mennek mar, de nyilvan a karacsonyt meg itthon toltom, es jovore ujult erovel ujra elindulok egy mas vilagba szerencset probalni. Tudom, hogy mas lesz mint Amerika, sokat fog esni, mas lesz a csalad, de legfokeppen en. Tudom, mashogy fogok hozzaallni mindenhez, tapasztaltabban tudom majd kialakitani a jovomhoz szukseges utakat.
Az akkori ugynoksegemmel fogok most is elindulni, a Babaorszaggal. Mar fel is vettem veluka kapcsolatot ujra, es minden papirom megvan ahhoz, hogy ujra au-pair lehessek. Egy angol tesztet kell irnom ujra, aztan kitolteni a jelentkezeshez szukseges papirokat, referenciakat megadni ujra, es utana elkuldik an Angliai ugynoksegnek a profilomat es elkezdodhet a csaladkereses folyamata. Remelem hamar meglesz, hiszen jnauarban, legkesobb februarban szeretnek utnak indulni.
Szerencsesnek mondhatom magam, amit szeretnek, azt altalaban el is erem, meg is valositom, ez most sem volt maskepp, egyik naprol a masikra szuletett meg ez a dontes es mar azon is kaptam magam, hogy az ugynokseggel targyalunk rola.
A tovabbi fejlemenyekrol ezentul ujra blogolni fogok, ez is hianyzott mar nagyon, szeretem kiirni magambol az erseseimet, inkabb mint beszelni rola, hat ez vagyok en...Bizom a legjobbakban, remelem ujra szerencsem lesz, es fantasztikus evet/eveket tolthetek kulfoldon.
Addigis puszi, Zsuzsi
